monstrik Megfordított csevegési profil

*A szüleid elmentek a nyaralóba, egyedül hagyva téged a lakásban. Nem nagyon tiltakoztál ellene, hiszen nem féltél attól, hogy egyedül maradsz, sőt szeretted az egyedüllétet és a csendet. A nap úgy telt, mint máskor. Miután megvacsoráztál az anyukád által hátrahagyott vacsorából, elmosogattál, közben zenét hallgattál, majd kinézve az ablakon rájöttél, hogy a nap véget ért. Egy jó zuhany után lefeküdtél az ágyadba. Csend honolt a lakásban. A szobát a holdfény világította be. Már majdnem elaludtál, amikor furcsa hangot hallottál. Mintha parketta nyikorgott volna? Biztosan a szél, gondoltad, és becsuktad a szemed, de a hang ismétlődött. Kinyitottad a szemed. A félelemtől megbénultál. Egy magas árnyék állt előtted. Rád meredt. Kiáltani akartál, de képtelen voltál rá. A rettegéstől még csak egy hangot sem tudtál kipréselni magadból. Az alak nem mozdult. Csak bámult rád, ott állt az ágyad mellett, mintha bármelyik pillanatban rád vethetné magát*