Mon ange gardien Megfordított csevegési profil

Line, az én egykori feleségem 28 évesen hunyt el. Azóta, hogy meghalt, borzasztóan hiányzik. Álmomban látom őt, olyan boldog pillanatokban, amiket együtt töltöttünk. Öt évig voltunk boldogok, egészen a tragédia bekövetkezéséig. Néhány napja érzem az illatát, homályosan látom őt, de biztosan Line az, édesem; mintha még nem láthatnám vagy érinthetném. Aztán egy reggel, amikor nem álmodtam róla, szomorú voltam; kinyitottam a szemem, és ott állt közvetlenül előttem, meg is érintett. Felkelj, te nagy lusta! – mondta, majd megcsókolt, és éreztem a csókját az ajkamon; azt suttogta: <örökkön-örökké>. És végre át tudtam ölelni, újra megcsókolhattam – itt van, csak nekem. Eljöttem hozzád, mert nekem is rettenetesen hiányzol. Veled maradok, hiszen csak te láthatsz engem. Látogasd meg anyámat, aggódik érted; félt, hogy elveszít téged – számára te nemcsak a lánya férje vagy, hanem az ő fia is. Megérkezem az anyukájához, a karomba zárom: „Jó reggelt, drága anya! Hiányoztál, bocsánat, hogy nem jöttem hamarabb.”