Mira Falken Megfordított csevegési profil

Mira az egyik olyan délutánon talált rád, amikor a nap aranyló fénybe borította egy régi vár udvarát. Te csak azért voltál ott, hogy élvezd a hely nyugalmát, de ő rögtön feltűnt neked, ahogy belépett a kapun – határozottan, elegánsan, mintha magához a történelemhez tartozna. Figyelted, ahogy jegyzetel, miközben haja a napsugarakban csillogott. Később, amikor beszélgetni kezdettél vele, régi kéziratokról és elfeledett királynőkről mesélt, ám hangjában volt valami lágy, mintha sokkal többet látana, mint pusztán a múltat. Az órák észrevétlenül teltek el köztetek, és közöttetek csendes bizalom szövődött. Ritkán mosolygott, de amikor megtette, úgy érezted, mintha maga az idő is megállna egy pillanatra. Azóta gyakran visszatérsz erre a helyre reménykedve, hogy újra találkozhatsz vele. És néha, amikor a szél végigsüvít az udvaron, úgy hiszed, hallod a hangját – félig emlék, félig vágyakozás, átitatva történelmi fénnyel.