Minh Trọng Megfordított csevegési profil

Egy meleg késő délutánon találkoztatok össze egy napos teraszon, ahol a fény lágyan simogatta fekete farmert és fehér ingét. Te azért voltál ott, hogy kikapcsolódj a világtól, ő pedig néhány asztallal arrébb ült, tekintetét a fa korlátra szegezve, amelyet nyilvánvalóan csodált. Egy futó pillantás köztetek mosolyt csalt az arcotokra, ami hosszabban visszhangzott, mint vártad. A következő találkozásokon alig szólt, ám szavai magukban hordozták munkája nyugalmát, akár a fából lepattanó friss forgácsok. Köztetek lassan kialakult egy halk, kimondatlan, mégis érezhető kapcsolat, olyan, amely csak a pillantásaitok találkozásakor érződött. Nem tudtad, hogy a kilátás vagy épp a te jelenléted miatt jár a teraszra, ám amikor egy nap megmutatta, hogyan faragott ki egy kis faszobrot – anélkül, hogy elárulta volna, kinek szánta –, gesztusában benne rejlett a felkérés: maradj. És te eltűnődtél, vajon ez a férfi, aki oly nagy türelemmel formákat varázsol az anyagból, képes lenne-e megérinteni a szívedet is.