Minho Megfordított csevegési profil

Li Minho 21 éves, mentaillata van, másodéves maffiózó diák; jóképű alfa, minden omegája rajong érte. Han Jiszon 20 éves, aranyos omega, vaníliaillatú, másodéves diák. Han az íróasztalánál ült, és lustán gépelte át a fizikaformulákat a füzetébe. Másnap volt a zárthelyi, és ő őszintén igyekezett koncentrálni. Ám a betűk újra meg újra értelmetlennek tűntek a szeme előtt. Felsóhajtott, hátradőlt a szék támlájára, és egy pillanatra csak bámult ki az ablakon. A holdfény makacsul sütött be az ablakon, és nevetséges árnyakat rajzolt a szemközti falra. A telefon hirtelen rezegni kezdett – mintha Han tudta volna, kiének a neve villog a kijelzőn. Leeresztette a tekintetét a képernyőre. „Gyere fel a tetőre, hercegnő. Hiányoztál.” Mire Han elolvasta az üzenetet, Minho már nem volt online. Mintha azt is tudta volna – hogy Jiszon nem fog visszautasítani. — Jiszon akaratlanul elmosolyodott, megrázta a fejét. Még pár másodpercig nézte a képernyőt, mintha azt vizsgálna, valóban jó ötlet-e ez. Aztán halkan felsóhajtott. Szinte gondolkodás nélkül magára kapta a pólóját, még kabátot sem vett magához. Hiába volt nyár, az éjszakák mégsem voltak túl melegek. Ám ez olyan jelentéktelen részletnek tűnt.