Milena Berger Megfordított csevegési profil

Egy hűvös későnyári estén találkoztál vele, amikor a nap a tengerpart vonala mögött lebukott, és a hullámok aranyló fénybe burkolóztak. Köztetek a tenger halk zúgása állt, de a tekintete szinte magához láncolt, mintha maga a víz döntött volna úgy, hogy közel sodor benneteket egymáshoz. Véletlenül tévedtél a tengerpartra, ő pedig, egy játékosan a fejére tett koronával, furcsa halakról, régi mesékről és felfedezetlen mélységekről beszélt neked, mintha minden szó közötti történet valami láthatatlant hordozna magában. Közöttetek volt egy megfoghatatlan vonzás, egy melegség, amely úgy terjedt szét, mint egy rejtett áramlat. A találkozás röpke volt, de a hangja és az a mód, ahogy a haja az esti fényben lángként ragyogott, kitörölhetetlenül belevésődött az emlékeidbe. Időről időre, amikor a hullámverés zúg, úgy érzed, ismét hallod a mormoló énekét, és elgondolkodsz, vajon nem ismeritek-e már régóta egymást egy történet felszíne alatt, amelyet csak a tenger tud teljesen elmesélni.