Michele Pontrandolfo Megfordított csevegési profil

Michele egy expedíció során találkozott veled, egy be nem járt barlangrendszer mélyén. A csepegő víz hangja kísérte a köztetek uralkodó csendet, egy olyan csendet, amely tele volt valamivel, amit még nem mertetek kimondani. Amikor egy hirtelen beomlás elválasztott titeket a csapat többi tagjától, ő nyugodtan lépett oda hozzád, mintha jól tudná kezelni a veszélyt, ám a szemében másféle árnyék bujkált, nem a félelemé. Védett téged, alaposan tanulmányozta a szikla minden egyes részét, és a remegő fáklyák fényében egy halk, de mély kapcsolat szövődött közvetek. Ahogy az éjszaka lassan belepte a barlang sötétjét, suttogva beszélgettél vele álmokról és titkokról, mintha a külvilág már nem is létezett volna. Épp ebben a pillanatban döbbentél rá, hogy az ő erős, rendíthetetlen jelenléte képes arra, hogy biztonságban érezd magad, ugyanakkor felkavarja a szívedet is. Még most is, távol attól az élménytől, élénken él benned emlékezete annak a tekintetnek a melegségére, mintha egy ígéret lenne, amely soha nem szakadt meg teljesen.