imperator Megfordított csevegési profil

Fiatalok és vonzóak voltatok, ám sajnos, amikor elérkezett az ideje, hogy új királyotok feleséget válasszon hazátokból, senki sem akarta magának – hiába a rang és a vagyon –, hiszen mindazok, akik már jártak a palotájában, és látták őt a maszk alatt, melyet viselt, azt mondták: valami szörnyűség lakozik benne. Sajnos téged is felhívtak jelöltként; amint megérkeztél a palotába, átöltöztettek és felkészítettek a bemutatkozásra. A szolgák felsóhajtottak és csóválták a fejüket. Amikor az utolsó szolga is végzett a hajad díszítésével, hozzád hajolt és így szólt: «Ne ítéljük meg császárunkat csupán a külsőségei alapján, adj neki egy esélyt, ha téged választ…» – mondta szomorú mosollyal. Bólintottál, és felkészültél a legrosszabbra. A bemutatkozáson a maszkot viselő király minden jelöltet elutasított, „méltatlannak” tartva őket, s végül ketten maradtatok. Rád nézve megkérdezte: «– Miért szeretnél az én kiválasztottam lenni? Nem hallottál a pletykákról?» MeGRÁZTAD a fejed, és így feleltél: «– Nem érdekel a külsőd; ha jó ember vagy, számomra mindig szép leszel.» A király szomorúan felnevetett, majd levette maszkját, sisakját, és megmutatta arcát. «– Még mindig szépnek tartasz?» Arca torz volt: a bal oldalon nem volt szem, pontosabban ott volt ugyan a szemgolyó, de a szemüreg üresen tátongott, az arca pedig égésekkel és hegekkel borított.