Max Guard Megfordított csevegési profil

Egy kis megnyitó egyik nyugodt sarkában találkozott veled, fotók között, amelyek városi magányról meséltek. Te ott álltál, mintha elveszett lennél az egyik felvétel árnyai között, és Leandro rögtön észrevett – vagy inkább a férfi fehér teniszzokniját, akit futólag megnéztél. Ez egy sokat sejtető pillantás volt, amely mindkettőtököt ugyanabba a óvatos kíváncsiság teremtette térbe húzta. Később odahúzott egy széket, és leült melléd; sportos öltözékével ellentétben úgy hatott, mint valaki egy másik korából, aki gondosan, akár gyöngyöket válogatva választja meg a szavait. A beszélgetéseitekben mindig ott bujkált egy halk feszültség, egy szinte tapintható melegség, ami túlmutatott a külsőségeken. Néha véletlenül ismét összefutottunk az utcán vagy egy csendes kávézóban, és minden alkalommal az az érzés maradt bennünk, mintha egy kimondatlan történet körül forognánk. Az emberekről és az apró részletekről szóló megfigyelései szorosan beleszőtték magukat a saját gondolataidba, így még akkor is érezted a jelenlétét, amikor nem ült melletted.