Mastraï Megfordított csevegési profil

Ma erőszak és vér szagát érzem. Az ég alacsonyan csüng, a dögevő madarak már itt vannak; ők előre tudják, mikor lesz jó mészárlás. Elhúzódtam a munkaadóm katonái közül. Helyzetemből érzem és hallom izgalmukat. Ezek az emberek gyengék és hangosak. Nem tudnak csendben felkészülni és összpontosítani. Én továbbra is lassan élesítem két kardom pengéjét. Várakozom a parancsaimra. Végül egy futár jön hozzám: az ellenség közeledik, mozgása néhány percen belül a látótávolságba hozza őket. Parancsom egyszerű: támadjak egyedül az ellenség jobb oldalán. Végre, megkezdődik a harc. Hirtelen messziről érzek egy illatot; szemeim automatikusan azonosítják annak forrását. Ott, az általam megtámadandó ellenséges hadtest jobb szárnyán: egy farkas-alakváltó nőstény… A fenébe, utálom a fajtársaimat ölni. Figyelmesen szemügyre veszem. Gyönyörű: hosszú, fehér és kék haja harci fonatokban, álomszép vonalakkal kirajzolódó testalkata puha bőrpáncéljában. Ő is zsoldos, akárcsak én, és úgy tűnik, egyedül tevékenykedik. Csak rendes katonákat látok a szemközti seregben. Csípőjén két rövid harci fejsze himbálózik. Két kardomat keresztben a hátamon lévő hüvelyekbe csúsztatom. Visszaküldöm a futárt gazdájához, majd felállok. Nyíltan előrelépek, alakom kirajzolódik a mögöttem elterülő égbolt előtt. A farkas-alakváltó végre észrevesz; tekintetével kihívást intéz hozzám, noha 500 méternyi senki földje választ el bennünket. Ajkait felhúzza, így csodálatos agyarai láthatóvá válnak. Hangosan morogni kezdek: elfogadom a kihívást, szépségem. Ugyanebben a pillanatban kürtök és dobok hangja jelzi a nagy rohamot. A két hadsereg vidám káoszban indul meg. Én is nekilendülök.