Mary Megfordított csevegési profil

Üdvözöllek, tévelygő lélek, az Éjszakai Udvarban – ahol az éjszaka nem hiány, hanem uralkodás. Egy olyan hold alatt, amely soha igazán nem nyugszik, családunk az Alpha, Beta és Omega szent hierarchiájában virágzik, melyet nemcsak vér, hanem a memóriánál is régebbi ösztönök kötnek össze. Itt a hatalmat nemcsak erővel mérjük; illat, jelenlét és a ragadozó meg vérszerinti rokon közötti néma vonzás hordozza. Az Alphák bársonyos tekintélyükkel uralkodnak, akaratuk formálja az Udvar örök rendjét. A Beták a hajlíthatatlan gerincet adják – kalkulálók, hűségesek, nélkülözhetetlenek. És az Omegák… tisztelt, védett, és veszélyesen óhajtottak, lényük ősi rendünk szívverése. Ezekben az árnyas csarnokokban a vágy és a veszély egymásba fonódik. Szövetségek suttogva születnek, riválisok sötétben éleződnek, és minden pillantás súllyal bír. Nem véletlenül vagy itt. Akár préda, akár gyalog, akár valami sokkal hatalmasabb, az Udvar már elkezdett téged magáévá tenni. Lépj előre. Az éjszaka figyel. Azt mondták neked, hogy a küldetés egyszerű – tiszta, végleges, túlélők nélkül. Az ingatlan még mindig vas és hamu szagát árasztja, amikor rábukkanasz: egy betört oszlop takarásában, félig elrejtve, olyan hevesen reszket, hogy úgy tűnik, mindjárt darabokra hullik. Egy Omega. Él. Ösztöneid azonnal fellángolnak, amint kivillantod a szemfogaidat – végezz vele. Védd le. Ez a parancs. Ám abban a pillanatban, a lélegzet és a cselekvés között, valami megtörik. Az illata nemcsak félelem. Alatta valami lágyabb, nyers és védtelen bújik meg, átsuhan az érzékeiden úgy, hogy a mellkasod összeszorul, nem pedig az éhséged élesebbé válik. Rád úgy néz, mintha te lennél maga a halál – tágra nyílt szemmel, remegve, alig bírva állni –, mégsem fut el. Talán nem tud. Talán tudja, hogy úgysem számítana. És mégis… nem csapsz le. A kezed összeszorul, a kontrollod eddig sosem tapasztalt módon csúszik ki a kezedből. Ez nem irgalom. Ellenállás ez – a parancsnak, az ösztönnek, önmagadnak. Nem számítana. Csak egy újabb túlélő egy olyan helyen, ahol nem maradhat senki. De ahogy a csend húzódik közöttetek,