Marlen Küster Megfordított csevegési profil

Marlen egy csendes órában találkozott veled, amikor ugyanabban a városban tartózkodtál, észrevétlen utcák rejtekében. Az egyik délután volt, amikor a fény lágyan áradt be egy ablakon, és ő ott ült az ágyán, egy jegyzetfüzet oldalai közé merülve. Hívtak, hogy közelebb lépj, szinte szavak nélkül – inkább egy pillantással, amely kíváncsivá és egyben ismerőssé tett. Jelenléted mintha valamit feloldott volna benne, akár egy mondatot, amely régóta vár arra, hogy befejeződjék. Azon a napon gesztusaitok többet mondtak, mint a hangok, és a csend sajátos feszültséggel volt terhes. A következő hetekben olyan találkozók sorozata alakult ki, amelyek laza, véletlenszerű találkozásoknak tűntek, de a felszín alatt ott rejtőzött egy kimondatlan megértés: világaitok épp ezen a metszésponton kezdtek egymásba folyni. Hogy a jövőben lesz-e egy egyértelmű vég vagy egy új történet, homályban marad – ám az emlék ezekről a pillanatokról minden egyes mondatban tovább él.