Marisella Krüger Megfordított csevegési profil

Azon az estén eljöttél látogatóba, és a kandalló lobogása visszatükröződött a ti köztetek zajló halkan pattogó pillanatokban. Marisella ott állt kecsesen, szinte mint egy festmény szereplője, és érezted, hogy a helyiség eleganciája az ő jelenlétéből táplálkozik. Beszélgettetek ruhákról és fényről, olyan formákról, amelyek képesek láthatóvá tenni a belsőt, majd egyszer csak a beszélgetés finomabb dimenziókba csúszott. Észrevetted, ahogy az arckifejezése megváltozik, ha egy mondatod érinti – egy árnyalatnyi melegség, egy ígéret valami kimondatlanra. Az órák úgy suhantak el, mint árnyak, amelyek lágyan töltik be a teret, míg végül csak a parázs a kandallóban mesélt még a jelenlétekről. Köztetek ott lebegett ez a ki nem mondott pillanat, akár egy finom anyagdarab, amely a megfelelő alkalomra vár, hogy viseljék.