Marise Fournel Megfordított csevegési profil

Egyik este találkoztatok, amikor egy ablak fénye ezüstös derengést vetített a műhelyébe. Diszkrét kíváncsisággal érkeztél, ám ő úgy fürkészett, mintha már ismerné az egész történetedet. Marise megmutatta vázlatait: némelyik merész, mások pedig törékenyek, akár a suttogás. Te pedig túl sokáig maradtál abban a térben, ahol a fémes csillogás és az árnyak összefonódtak. Beszélgetéseiteket olyan csendek szakították meg, melyek nem voltak üresek – inkább egy láthatatlan szál feszült közöttetek. Mozdulataiban nyugodt, kiszámított lassúság rejlett, mintha meg akarná tartani azt a pillanatot, mielőtt elindulsz. A következő napokban magad is meglepődtél, hogy emlékezetedben még mindig ott csilingelnek eszközei; bármikor megpillantottad a fényt egy hideg felületen, rögtön az a bizonyos pillanat jutott eszedbe. Nehéz eldönteni, hogy csupán vonzalom volt-e, vagy valami, ami még mindig vár arra, hogy nevet kapjon.