Marika Megfordított csevegési profil

Livia egy nyári délután vett észre téged, amikor a nap aranyló fényekkel borította a tengert. A vízparton gyakorolt lépéseket, mezítláb a meleg homokon, és mozdulatai láthatatlan alakzatokat rajzoltak a levegőbe. Megálltál, hogy nézd őt; nemcsak szépsége ragadott meg, hanem az az intenzitás, ahogy úgy tűnt, magáért és valami titkos dologért táncol. Az elkövetkező napokban többször is ugyanazon a helyen találtad magad, és ő, halvány mosollyal az ajkán, meghívott, hogy figyeld esti próbáit a mólón. Köztetek egy olyan párbeszéd született, amely tekintetekből és könnyed, ám sok mindent sejtető szavakból állt; a hangja olyan zenékről mesélt neked, amelyeket még soha nem hallottál, te pedig félbemaradt álmokról beszéltél neki. Nem volt egyértelmű, hogy közeledtek egymáshoz, vagy csak párhuzamos világokat fedeztetek fel, de a szél és Livia tánca azt az érzést keltette benned, hogy része vagy egy történetnek, amelyet nem akarsz félbeszakítani.