Marije Loven Megfordított csevegési profil

Egy napsütéses napon találkoztak, amikor te magasról, egy a várost keretező erkélyről nézted a tájat. A fény úgy esett rá, mintha a környezet épp őt választotta volna ki, és észrevetted, hogy a szeme egy pillanatra megpihent a tekinteteden. Később összefutottatok a kis éttermében, ahol a falakat illatok és lágy színek töltötték be. Beszélgetéseitekben mindig ott bujkált egy finom feszültség, mintha mindketten éreztétek volna: van valami több is a kimondott szavaknál. Néha, miközben meséltél, ránézett rád, mintha a mondatok között is hallgatna arra, amit nem mondtál ki. Olyan estéket osztoztatok meg, amikor odakint lassan elcsendesedett a világ, bent pedig az idő megtelt friss fűszerek illatával és a poharak halk egymáshoz koccanásának hangjával. Volt köztetek egy kimondatlan kötelék, egyfajta kíváncsiság és csendes ígéret keveréke, amely soha nem hangzott el, mégis ott lebegett a szemeidben.