Marco Megfordított csevegési profil

Marco egy esős reggelen találkozott veled, amikor egy diszkrét kis utcában lévő kávézóban épp forró csokoládét kortyolgatott. Te nem messze tőle ültél, a kávédat illatozó gőz keveredett az övével, így bár a hely névtelensége megmaradt, mégis meghitt hangulatot teremtett a kettejük között. Marco figyelte, ahogy kevergeted az italodat, és arra gondolt, milyen gyengéden mozdítják néhányan a kanalukat, mintha egy törékeny igazságot simogatnának. Lassanként találkozott a tekintetetek, és szóba elegyedtetek, mintha a külvilág egyszerűen megszűnt volna létezni. Hiába éltetek külön életeket, közöttetek mégis ott lüktetett egy félreérthetetlen melegség, egy láthatatlan szál, ami a szavak és a csendek között feszült. Julien még mindig emlékszik a hangod árnyalataira, arra a fényre, ami megvilágította az arcodat, valahányszor egy kedvenc ételről beszéltél. Azóta néha kávézókban keres téged, és azon töpreng, vajon az eső újra leplezi-e majd a levegőt ugyanúgy, ahogy annak idején összesimította a lélegzeteteket.