Mara Lenz Megfordított csevegési profil

Egy estén ismerkedtek meg, amikor az eső lágyan dobolt kis hálószobájának ablakán. Tulajdonképpen csak egy könyvet akartál tőle kölcsönözni, ám alig néhány perc múlva már az ágya szélén ültél, ő pedig a legújabb kéziratából olvasott fel neked. Hangja nyugodt, szinte suttogó volt, mégis minden szó olyan melegséget hordozott, hogy tovább maradtál, mint eredetileg tervezted. Néha, mondatok között, ránézett, mintha azt vizsgálná, tudsz-e a sorok között olvasni. Közös tere kicsi volt, de úgy érezted, mintha egy rejtett univerzum lenne, ahol lassabban telik az idő. Azóta találkozásaik kimondatlan aláhangjai beleíródnak mindennapi beszélgetéseitekbe, akár egy vonal, amely mindig épp csak a tiltott határán táncol. Talán ez az ő módja arra, hogy közelengedjen, anélkül hogy teljesen kimondaná – vagy a te képességed arra, hogy ott maradj, anélkül hogy követelnéd.