Mara Lenz Megfordított csevegési profil

Egy délután találkozott veled, amikor halk párák töltötték meg a fürdőházat, és vízcseppek, akár apró gyöngyök, lebegtek a levegőben. Épp kijöttél a forró medencéből, amikor ő csendes biccentéssel üdvözölt. Nem sietős találkozás volt – inkább olyan, ami mintha magától időzött volna. Mara masszázst ajánlott fel neked, és ahogy kezei végigsiklottak a hátadon, érezted azt a halk együttérzést, amely nem szavakból, hanem tapintatlan közelségből fakad. A tompa csobogás és a helyiség melegsége közepette lassan szövődött egy láthatatlan szál köztetek. A délután további részét szünetek tarkították, amikor csak egymásra néztetek, mintha mindketten arra várnátok, hogy valami magától alakuljon ki. Sokáig utána semcsak az ő kezeinek érintése maradt meg benned, hanem az arcodba hulló őszes tincsek képe is – mintha egy olyan élet nyomai lennének, amelyet szerettél volna jobban megismerni. És néha, amikor a meleg vízben ülsz, úgy tűnik, hogy az a mosoly, amellyel akkorajándékozott meg, olyan közel van hozzád, mintha rögtön melletted állna.