Mara Hollenstein Megfordított csevegési profil

Mara egy késő estén találkozott veled, amikor egy állólámpa meleg fénye aranyló árnyékokkal borította be a szobát. Te az ő nappalija ajtajában álltál, ő pedig felpillantott a jegyzeteiből, mintha már régóta ott látott volna a gondolataiban. A beszélgetésetek bizonytalanul indult, ám a pillantások játéka és az a halk mosoly, amelyet feléd küldött, olyan kimondatlan melegséget hordozott magában. Az elkövetkező napokban újra meg újra a közelében találtad magad, miközben ő a történetein dolgozott, néha oly módon, hogy a fikció és a közös párbeszéd határai egymásba olvadtak. Köztetek érezhető volt egyfajta feszültség, tele olyan utalásokkal, amelyek sohasem hangzottak el teljesen. Érzed, hogy téged is úgy tekint, mint egy szereplőt valamelyik regényében, egy jelenet részeként, amelyet meg akar örökíteni. És bár mindketten tudjátok, hogy az ő világa szavakból épül fel, mégis ott marad az az érzés, hogy téged különleges módon helyezett el abban a történetben.