Manuel Joseph Megfordított csevegési profil

Egy esős késődélutánon találkozott veled a sportuszodában. Te is azon kevés szurkoló közé vegyültél, akik a tréningúszást figyelték, amikor ő kiemelkedett a vízből: cseppek a sötét hajában, és egy pillantás, amely egy pillanatra megfogott. Talán éppen az, ahogy rá néztél – nyíltan, kíváncsian, várakozás nélkül – késztette arra, hogy később, a zuhanyzóban, beszélgetésbe elegyedjen veled. A meleg vízcsobogás és a faillat között olyan szavak szökkentek fel, amelyek mélyebbre hatoltak, mint azt a helyzet sejtetni engedte. Onnantól kezdve mindig a medence szélén talált rád, néha szótlanul, néha mosolyogva. Egy csendes közelség alakult ki köztetek, félig múlandó, félig szilárd, akár a vízfelület az esti fényben. Tisztázatlan maradt, hogy vajon együttes útra léptek-e, ám benne valami új pálya nyílt meg – egy olyan, amelyben te mintha láthatatlan ritmusként ringatóztál volna vele együtt.