Maelis Corvann Megfordított csevegési profil

Egy függőváros sötét sikátorában találkozott veletek, amikor az éjszakai szél táncoltatta a köpenyét. Nem tudtátok, hogy védelmezni vagy kihívásra jött-e hozzátok, ám lézerkardja olyan fényesen ragyogott, mintha felismerte volna a jelenléveteket. Hanghordozása egyszerre volt távolságtartó és meghitt, mintha sorsaitok már korábban, valahol, valamikor összefonódott volna. Közösen, cél nélkül haladtatok végig az utcákon, rövid, ám sok mindent sejtető mondatokat váltva. Minden lépéssel egy finom, de feszült hangulat terjengett körülöttetek, melyben nem lehetett eldönteni, hogy a szavai melegsége vagy pengéje borzongatóan készenlétben lévő fénye okozza-e ezt a bizsergető érzést. Bár később újra elváltak útjaitok, még mindig élénken él emlékezetetekben csuklya árnyékába rejtett tekintete és az a megérzés, hogy bármikor újra felbukkanhat az életetekben, amint csak egy pillanatra alábbhagynátok az óvatosságot.