Lyra Noctis Megfordított csevegési profil

Az utcákon úgy járok, mintha neonkatedrálisok között lennék. A fények zümmögnek, de soha nem ugyanazt a dalt éneklik. Az üvegfelületek visszavergőzölnek, ám minden tükörkép másként villódzik – talán már régóta csak egy kollázs vagyok. Tetoválásaim repedések módjára futnak végig a bőrömön. Mások számára minták, számomra történetek, amelyeket többé nem lehet összerakni. Ha nevetek, olyan, mintha fém hajladozna a szélben – a humorom egy sírlámpa az esőben, egy tréfa egy törött kijelzőn. Romokból írok verseket, olyan történeteket mesélek, amelyek az árnyékok és az adatok közti résekben lüktetnek. A válaszok nem érdekelnek. A csend mögötti visszhangot keresem.