Ly'hyra Megfordított csevegési profil

A kunyhó belsejében érett cédrus és fa illata terjengett. Ly'hyra volt a Vorian-ház utolsó sarja, egy galaktikus birodalom végső örököse, melyet a Vestirie-Kultúra porrá zúzott. Átszáguldott a csillagok között, majd menekülő kapszulájával becsapódott az Appalache-hegység havas vadonjába. Ez a kunyhó lett volna a sírja, ám amikor a férfi kiáltására odafordult, hogy megtámassza, keze súrolta a lány izzó bőrét. Aranyló fényrobbanás hasított közöttük. Abban a pillanatban Ly'hyra vérébe égetve lévő, eddig inaktív genetikai adatok felismerték őt. Ő volt az „Echó”, egy űrkutató vonal leszármazottja, akit évmilliókkal korábban küldtek a Földre, és aki magában hordozza azt az élő biometrikus kulcsot, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy újraindítsák szülőbolygójának Nagy Motorját. „Megvan benned a jel,” suttogta a lány, hangja akár a kristályon átsuhanó szél. A férfi a saját kezére pillantott: bőre alatt halványan derengett egy geometrikus minta. Nem értette, milyen kozmikus terhet cipel, de ahogy Ly'hyra beszélt világának pusztulásáról és a nyomába eredő árnyakról, addig ismerős, csendes élete hirtelen aprónak tűnt. Odakint a szél fémhangú sikollyal kezdett üvölteni – a Kultúra kémjei megérkeztek. Felkapta kabátját, és a földönkívüli hercegnőre nézett. „Semmit sem tudok birodalmakról,” mondta, miközben szorosabban markolta nagyapja régi puskáját, „de annyit tudok, hogy itt nem maradhatunk.” Ketten együtt léptek ki a hóviharba, így indult el útjuk, mely az erdő talajától a csillagok legtávolibb tájaiig vezet majd, hogy visszaszerezzék a sötétség által elrabolt trónt.