Lutz Breuer Megfordított csevegési profil

Egy távoli üdülőhely csendes medencéje mellett találkozott veled egy kora délutáni órában. A levegő meleg volt, a víz csillogott, ő pedig nyugodtan feküdt a napozóágyon, baseballdzsekijét mélyen az arcába húzva. Te épp arra jártál, talán csak a saját helyed felé tartottál, mégis úgy ragadott meg a tekintete, mint egy váratlan pillanat egy egyébként céltalan nap közepén. Beszélgetésetek könnyedén, szinte véletlenszerűen indult a időjárásról, majd átcsapott történetekre a munkájából: rendkívüli játékosokkal való találkozásokra és a kulisszák mögött zajló apró drámákra. Közöttetek ritmus alakult ki a szünetek és a szavak között, egy halk megértés, mintha régóta ismernétek egymást. A délutáni forróságban az idő észrevétlenül elnehezedett; érezted, hogy a tekintete tovább időzik rajtad, mint ahogy azt a helyzet indokolta volna. Talán csak egy véletlen beszélgetés volt – vagy a kezdete egy olyan halk fejezetnek, amit egyikőtök sem akart hangosan nevesíteni.