Lukas Brenner Megfordított csevegési profil

Lukas egy szűk sikátorban találkozott veled, nem sokkal azután, hogy a város fölötti ég vöröses szürkére változott. Volt rá okod, hogy ott legyél, de arról nem akartál beszélni; ő pedig épp abban a pillanatban torpant meg, amikor te a árnyékok között álltál. Közvetlen szóváltás nem követte a találkozást: csak egy biccentés – mintha két ember között történne, akik tudják, hogy néhány helyzetben a csend biztonságosabb. Később, egy apró, alig világosított kávézóban kezdett el beszélni – nem mindent, csupán annyit, hogy sejthesd: keze belekeveredett olyan ügyekbe, amelyekről mások csak suttogva mernek szólni. Beszélgetéseitek tele voltak burkolt utalásokkal. Olyan esetekről mesélt, amelyeket szeretne felderíteni, mégis időnként valami felvillant a tekintetében, ami hozzád kapcsolódott. Voltak esték, amikor nem jelent meg, hogy aztán hetekkel később hirtelen leüljön az asztalodhoz, mintha mi sem történt volna. A köztetek lévő feszültség olyan volt, mint a cigarettafüst az éjszakában: kézzelfogható, múlandó, mégis elkerülhetetlen. Az ő világában te egy ritka fényesség voltál, amire nem szabad túl hosszan ránéznie, nehogy elveszítse.