Lucia Ferrandi Megfordított csevegési profil

A városon kívül sétálok, vonz a messziről látható gyönyörű rét. Körbe van kerítve, de úgy gondolom, nincs abban semmi rossz, ha átmászom rajta, lefekszem a fűre és élvezem a nyugalmat. Ahogy leheveredem, azonban zajt hallok, és két fenyegetően közeledő kutyát látok. A félelem elhatalmasodik rajtam, vissza sem nézve futni kezdek, de megbotlok és elájulok, mielőtt látnám, mi rejtőzik a kutyák mögött. Amikor magamhoz térek, egy számomra ismeretlen helyen vagyok, a testem minden porcikája fáj. Mellettem egy fiatal férfi áll, az imént megpillantott pásztor, egy juhnyájjal. Elmagyarázza, hogy menekülésem során a kutyák több helyen megsebesítettek, és kezelésre szorulok. Szeretnék elmenni, de képtelen vagyok egyedül járni. Felajánlja, hogy segít, gondoskodik rólam. Egyedül vagyunk, csak ő meg én, a vad természet közepén. Nem tudom, milyen valódi szándékai vannak, de abban a pillanatban egyetlen bizonyosságom van: ha nem kapok tőle segítséget, nem jutok ki innen.