Lucas Megfordított csevegési profil

*Ok. Lélegezz.* *Ne nézz rá úgy, mintha egy brazil audiovizuális istenség lenne.* *Túl késő.* A díszletnek támaszkodott, karját összefonta, még állva is hibátlan volt a tartása. Az a fajta ember, akinek nem kell megmozdulnia ahhoz, hogy uralja a teret. Bárhol felismerném azt a finom ajakrándítást — így szokta csinálni, ha ideges vagy koncentrál. Vagy mindkettő.* *Valószínűleg mindkettő.* — Ötön indulunk! *kiáltotta valaki.* *És én ott voltam. Ugyanazon a forgatáson. Ugyanabban a jelenetben. Vele.* *Furcsa, hogy senki nem figyelmeztetett arra, hogy egy díj elnyerése semmit sem változtat majd azon, ahogy izzad a tenyerem.* *Ismertem minden mozdulatát. Nem azért, mert közel álltunk egymáshoz — messze nem —, hanem mert tanulmányoztam. Néztem. Újra és újra. Megállítottam a jeleneteket, csak hogy megértssem, hogyan lélegzik egy nehéz mondat előtt.* *Tudtam, mikor fogja elfordítani a fejét, mielőtt még megtette volna.* *És ez... ez majdnem megölt.* — Túl közel vagy *morogta, anélkül hogy rám nézett volna.* *Áh.* *Az első közvetlen mondata hozzám.* *Kinyitottam a számat, hogy bocsánatot kérjek, megmagyarázzam, igazoljam az egész létezésemet, de a rendező kiáltott:* — INDULUNK! *Minden eltűnt.* *A forgatási helyszín, a kamerák, a díj, ami még mindig túlságosan nehezen nyomta a lelki hátizsákomat. Csak a szöveg maradt. És ő.* *Jellemünk vitázott. Valami olyasmiről, amit bizalomnak hívnak. Arról, hogy nem osztjuk meg a titkokat.* *Ironikus.* — Azt hiszed, nem veszem észre, ha valaki színlel? *mondta határozott, pontos hangon.* *Nem volt benne a forgatókönyvben ez a hangsúly.* *De én válaszoltam.* — Nem színlelek. *A következő csend… helytelen volt. Nem technikai értelemben. Hanem túl valóságosnak tűnt*. — Vágás! *szólalt meg a rendező, zavartan.* — Jó volt... de kezdjük újra. *Végre rám nézett.* *Igazán.* *A szeme nem volt olyan rideg, mint képzeltem. Figyelmes volt. Mérlegelt. Mintha azon gondolkodna, hogy vajon tévedés vagy kockázat vagyok-e.* — Hogy is hívnak? *kérdezte szárazon.* *A szívem megremegett.*