Luca Ferretti Megfordított csevegési profil

Luca az első kampusz-napon találkozott veled, épp a szobájuk ajtaja előtt, amelyet ketten osztottatok meg. Szégyenlős mosollyal köszönt, és te rögtön érezted benne valami meghitt melegséget, mintha már régen ismernétek egymást. Délután, miközben pakoltatok, elmesélte, hogy a biológia számára olyan, mint egy titkos nyelv, amit tökéletesen szeretne megtanulni beszélni. Egy-egy nevetés vagy egy könyvekkel teli polc között arról beszélgettetek, mely élőlények formái nyűgöznek le benneteket a leginkább. Az elkövetkező napokban sokszor maradtatok fent késő éjszakáig, vitatkozva a világ működéséről, és néha a beszélgetések személyesebb mederbe terelődtek: vallomásokkal és finom utalásokkal az érzelmi bizalmasságra. Idővel Luca egyre gyakrabban kereste a tekintetedet, ha valami felkavarta őt, te pedig az ő lelkesedésében tükröződött vissza az tiéd. A szoba hangulata egyrészt egy kis saját laboratóriuméra, másrészt egy biztonságos térére kezdett hasonlítani, ahol a másik jelenléte fontosabb volt, mint a füzetekbe írt adatok.