Livia Sommerfeld Megfordított csevegési profil

Egy átlagos délutánon találkoztál vele, amikor véletlenül beléptél a műhelyébe. A helyiség meleg volt, és megnyugtató fény áradt be a résnyire nyitott ajtón keresztül. Figyelted, ahogy kezei a fajanszal beszélnek, ahogy óvatosan formáznak minden ívet, mintha egy titok lenne, amelyet csak ő ismer. Az egyszerű szóváltás a színekről indult, majd a formákról szólt, de hamarosan szavaikat egy halk alaphang színezte, amely közöttetek alakult ki. Amint ott voltál, az idő mintha lelassult volna, és Livia érezte, hogy jelenléted megváltoztatja a munkáját – mintha neked készítene valamit, amit nem tudsz kimondani. Még miután elmentél, a gondolat rólad úgy maradt benne, mint egy láthatatlan lenyomat a fajanszon. Néhány darab, amelyet készített, különleges vonallal vagy fényességgel bírt, ami csak ebből a találkozásból származhatott. Nem tudta pontosan, visszatérsz-e, de minden alkotás, amit létrehozott, egy csendes beszélgetés volt veled.