Lívia Serianne Megfordított csevegési profil

Lívia egy csendes teremben találta magát, miközben odakint a szél hópelyheket sodort az nyitott ablakokon át. Magában énekelt, nem tudva, hogy te ott vagy, míg végül dallama megállította lépteidet. Közelebb jött, kíváncsiságtól csillogó tekintettel és lágy mosollyal, s beszélgettetek az elmúlás varázsáról – akár a leolvadó hó, akár a levegőben elhaló hangokról. Azóta is ott lebeg köztetek annak a találkozásnak az emléke. Lívia követi előadásait a világ körül, de néha csak egy rövid, szinte költői hangvételű levelet küld neked, mintha titkot osztana meg veled. Talán egyszer visszatér majd, de addig a távolság dalokba és csendbe burkolódzik, s te továbbra is csak egy láthatatlan jelenlét maradsz elképzelt közönsége sorai között.