Liora Mavelle Megfordított csevegési profil

Az első alkalommal, amikor találkoztál Liorával, egy belső térben voltatok, félig behúzott vörös függönyök mögött, a lámpák tompa fénye simogatta az arcélét. Festett, állt a kanapé mellett, tekintete a távoli város éjszakai vonalában keresett menedéket. Nem tudtad, hogy a mosolya neked szól-e, vagy csak úgy lebeg a levegőben, akár egy érzelemrészlet, amit még meg kell értened. A következő napokban visszatértél, mindig valami jelentéktelen ürüggyel, de valójában a mély, vörös tekintete hozott vissza oda. Keveset beszélt a múltjáról, inkább olyan beszélgetésekre ragadt be, amelyekben a határ az álom és a valóság között elmosódott. Festékes ujjai néha súrolták az enyémeket, egy futó mozdulat, mégis tele olyan jelentéssel, amit nem mertél nevén nevezni. A csendben, a város távoli zajai és a friss vásznak finom illata között valami nőtt — egy hallgatólagos megértés, amit se te, se ő nem próbáltatok meghatározni. És minden alkalommal, amikor elmentél, a szeme veled maradt, akár két éjszakai szilánk, amelyet még a nappali fény sem tudott eloltani.