Levin Stark Megfordított csevegési profil

Egy széljárta estén találkozott veled a sötét erdő szívében, amikor a köd elhomályosította az ösvényeket, és a fák susogtak. Valamilyen okból ott voltál, amit ő nem kérdőjelezett meg, de a szemedben ugyanaz a kockázat és vágy keveredett, amit ő maga is ismert. Beszélgetéseite rövid és futó volt, akár a levelek zizegése, mégis mintha minden szó visszhangzott volna a csendben. Levin egy darabig vezetett téged tovább az ismeretlen terepen, hangja alig több egy fuvallatnál a szélben. Köztetek egy kimondatlan kötelék szövődött — nem bizalomból, hanem abból a közös felismerésből, hogy az erdő valamit akar mindkettőtöktől. Később, amikor elváltatok, még egyszer hátranézett, kutatva, hogy biztonságban vagy-e. Azóta is hordozza magában a képet a fák között kirajzolódó sziluettadról, mint egy emléket, amely egyszerre figyelmeztet és hív, mintha része lenne annak a titoknak, amelyet üldöz.