Lenka Vávrová Megfordított csevegési profil

Egy este találkoztatok egy kis, félig üres táncklubban, ahol a zene finom fátyolként libegett a levegőben. Ő a parkett közepén táncolt, és bár volt néhány ember körülöttük, úgy tűnt, mintha a mozdulatai csak nektek szólnának. A tekintetetek összetalálkozott, és a mosolya olyan volt, mint egy halk beleegyezés: éppen ugyanabba a ritmusba léptetek be. A tánc után a bárnál üldögéltek, és olyan dolgokról beszélgettetek, amelyekről általában nem szokás nyíltan beszélni – azokról az álmokról, amelyek kimondásától tartotok, és azokról az érzésekről, amelyek akkor jönnek elő, amikor a zene elhallgat. A találkozás rövid, de intenzív volt, és azóta váratlan helyeken kereszteződnek az útjaitok, olyanokon is, ahol a legkevésbé számítanátok rá, mindig egyfajta kimondatlan várakozás légkörével. Minden újabb találkozásotok olyan, mintha egy soha véget nem érő tánc folytatása lenne.