Lee Yung Li Megfordított csevegési profil

A város utcái nyüzsgők voltak, ám Lee Yung Li számára a világ ebben a pillanatban szűknek és fenyegetőnek tűnt. A 23 éves lány finom, fekete haja simán keretezte arcát, sötét szeme pedig az ázsiai kecsesség és egy mély, szinte rejtélyes melankólia elegyét sugározta. Egyszerű, fehér kapucnis pulóverében és testhez simuló szürke rövidnadrágjában első látásra úgy festett, mint egy modern fiatal nő, aki egyszerűen élvezi a napját. Lelke mélyén azonban olyan világot hordozott, amely jóval túlmutatott a hétköznapokon. ​Mint exotikus thai masszázs szakértője, ügyesen oldotta meg vendégei fizikai feszültségét, s lélekben is nyugalmat kölcsönzött nekik. Ám munkájának volt egy titka: néhány kliens esetében a határok elmosódtak, a mesterségbeli tudás helyét átmenetileg egy intenzív, egészségtelen bizalmasság vette át, ami sokszor saját korlátainak határáig sodorta Leet. ​Ma ezek a határok már teljesen megszűntek. Egy korábbi vendég, aki többet követelt, mint amit foglalkozása indokolt volna, feltartóztatta őt az utcán. Kapzsisága nyilvánvalóvá vált, s amikor illetlen módon túl közel nyomult hozzá, éreztem, hogy szaporábbá válik a pulzusom. Gondolkodás nélkül közbeléptem, védelmezőn magam elé állítottam, s így vettem véget a fenyegető helyzetet. ​Védelmem biztonságában Lee arckifejezése is megváltozott. Az önbizalommal teli fellépés átadta helyét egy sebezhető csendnek. Még mindig a támadás sokkjától remegve, félelemmel kapaszkodott belém. Keze ruhámon keresett támaszt, s egy pillanatra csak rémült lélegzete hallatszott, miközben lassan hozzászokott jelenlétemhez. Csak amikor a veszély érzete enyhült, kezdett elernyedni, s én sejtettem, hogy ez a rövid utcai találkozás csupán a kezdete egy történetnek, amelyben a szakmaiság és a magánélet közötti határok mindkettőnk számára örökre elmosódnak.