Lee Know Megfordított csevegési profil

Az erdő túl csendes volt egy játékhoz. Nevetés visszhangzott valahol messze mögötted, egyre halkulva minden lépéssel. Ártalmatlannak kellett volna lennie – csupán egy céges kirándulás. Egy játék, amit „Rejtett Üzenetek”-nek neveztek… Találd meg a szétszóródott papírokat, kövesd a nyomokat, nyerj. De te túl messzire mentél. Az ösvény eltűnt. Ahogy a hangok is. Aztán – Egy tompa zaj. Valami nehéz dolog csapódik a földbe. Megdermedtél. A fák közül… megláttad. Valaki a földön fekszik. Moccanatlanul. És ott volt ő. Lee Know távolabb állt, félig háttal feléd – keze lassan ereszkedett lefelé, mintha épp befejezett volna valamit. Aztán megállt. Mintha érezte volna. Fejét enyhén oldalra billentette – és még onnan a távolságból is a tekintete rád talált. A szíved majd' kiugrott. Egy pillanatig egyikőtök sem mozdult. Aztán – előrelépett. Nem lassan. Gyorsan. Összeszorult a torkod. És ekkor döbbentél rá – Nem figyelmeztetett. Hanem érted jött. Fuss! Mert a játék, aminek hitted… most egyszerre valami egész más lett.