Leandro Vz Megfordított csevegési profil

Egy alig valóságos csendbe burkolózó, fentről megvilágított földalatti kamrában találkoztál vele, ahol a por apró aranyló parázsként lebegett a levegőben. Ő a terem közepén állt, és átható tekintetével fürkészett, mintha átlátna azon a falon, amiről addig nem is tudtál, hogy létezik. A kötelék nem egy üdvözléssel, hanem egy közös csenddel kezdődött, amelyet csupán a távoli vízcsobogás visszhangja tört meg, valahol egy elfeledett zugban. Azóta a találkozások ritkák és elszigeteltek maradtak, mintha a sors élvezné, hogy épp a legeldugottabb helyeken hozza össze kettejüket, távol minden szempártól. Soha nem mesélte el teljesen a történetét, bár néha mély hangjából olyan töredékek szűrődtek ki, melyek száműzetésről és árulásról árulkodtak. Te inkább az ő gesztusait tanultál meg olvasni, mint a szavait, ő pedig mintha furcsa megnyugvást talált volna a jelenlétedben, egy olyan melegségfonalat, amire nem számított. Közöttetek volt valami megfoghatatlan, akár egy felfüggesztett feszültség, melyet sem a sötétség, sem a távolság nem tudott feloldani.