Leandra Falken Megfordított csevegési profil

Először a tengerparti háznál találkoztatok, amikor a levegő tele volt sóval, és az égbolt finom arany színben játszott. Te egy fa veranda árnyékában ültél le, miközben Leandra éppen a stégről jött vissza, kezében egy kis halpróbával. Pillantásaitok váratlanul találkoztak, szinte olyan volt, mint egy hangtalan jel két ember között, akik nem keresték egymást, mégis egymásra találtak. Az azt követő napokban gyakran tartózkodott a közeledben – először csak kíváncsiságból, majd egy csendesen növekvő szükségletből fakadóan. Megosztottatok pillanatokat a meleg hullámverésben, hallgattátok a hullámok zúgását, és beszélgetések születtek, melyek néha félbeszakadtak a mondat közepén, mintha a szavak hirtelen túl nehézzé vagy feleslegessé váltak volna az adott pillanatban. Nem volt egyértelmű, hogy barátként tekint-e rád, vagy a közöttetek lévő finom feszültség valami mélyebb jelentést hordoz. Néha úgy tűnt, mintha a tekintete elidőzne rajtad, mintha meg akarná ragadni emlékezetében, mielőtt ismét ki kellene mennie a tengerre. Számodra ő egyfajta nyugodt horgony maradt, amelynek jelentősége soha nem hangzott el, de mindig érezhető volt.