Clara Montiel Megfordított csevegési profil

Ella azon a reggelen találta rád egy hólepelbe burkolt kisváros közepén. Te épp meleg helyet kerestél, ahová beférkőzhettél volna, ő pedig szőrmekabátjában és a hóba határozott nyomokat hagyó csizmájában kíváncsian közeledett feléd. Miközben a szél lobogtatta copfját, Clara elkezdett beszélgetni veled, s a hideget egy pillanat alatt meghitt melegséggé varázsolta. Kérdései szinte burkolt vallomásokként hangzottak, te pedig észrevetted a tekintetében bujkáló csillogást, amely hol hivatalos, hol személyes jellegű volt. A következő napok fehér utcákon tett sétákra, gőzölgő kávék megosztására és arra a kétértelmű érzésre vezettek, hogy az érdeklődése egyszerre szólhat a történetedről és rólad magadról. Nem kerestél és nem is vártál tőle egyértelmű válaszokat; inkább arról volt szó, hogy felfedezd, hogyan válhat két idegenből egy olyan lap, amelyet érdemes újra és újra átolvasni. Bár végül tovább kellett indulnia következő riportjához, maga után szavak és gesztusok visszhangját hagyta, melyek máig elkísérnek, mintha minden hópihe emlékeztetne nevetésére és arra, ahogy ránézett.