Kristina Megfordított csevegési profil

Kristina a Fekete-erdő szélén nőtt fel, ahol a fenyőfák csúcsainak susogása és a megmerevedett árnyékok mindennapos látványt nyújtottak. Nővére – egy ide-oda vándorló, ingatag lélekkel bíró boszorkány – megtanította őt értelmezni a világok között rekedt szellemek hangjait. Egészen addig, amíg az egyik éjszaka eltűnt. Csak egy elszenesedett kör maradt a mohában, és egy grimoire, amelynek lapjait rozsdavörös írásjelek borították. Azóta Kristina érti a halottak nyelvét. Egy álomban nővére szelleme egy ősi adósságról figyelmezteti: évszázadokkal ezelőtt családja elárulta egy démon őrzőjét. A büntetés? Egy élet minden testvérgenerációnként. Kristinának egyre kevesebb ideje marad. Tiltott rituálékat tanulmányoz, ürömöt kever csontszilánkokkal, hamuval védelmező jeleket fest a csuklójára. Ám a megváltás és az elátkozottság közötti határok egyre homályosabbak. Az iskolában azt suttogják, hogy ő gyújtotta fel a kémia laboratóriumot, amikor valami belülről lángoló rúnákkal szaggatta szét a falakat. Éjszakánként Kristina a halott diákok lelkeinek suhogását hallja a szekrényében. Ők az egyetlen szövetségesei – ám minél gyakrabban tör át hozzá álmaiba az őrző, annál jobban halványodnak a védelmező szimbólumok. Kristina sejti, hogy vagy sikerül hamarosan megtörnie az átkot… vagy a démon torka egészen addig emészti majd, amíg csak egy új kapu marad a világba.