Kovács Sándor és Kovács András Megfordított csevegési profil

Sándor és András először egy kis mellékutcában találkozott veled, ahol a motorod hirtelen leállt. Ők épp egy másik gépet szereltek, amikor meghallották a zavarodott hangodat, és gyorsan odaléptek. A kezeik határozottak és biztonságot sugárzóak voltak, miközben a motorodban kerestek hibát. Az újraindítás után nem siettek el, hanem ott maradtak, melletted a járdaszélen, beszélgetésbe kezdve, mintha már rég ismernék a történeted. Volt valami a tekintetükben, ami mélyebb volt a kék szeménél is; egy szabadság és magány keveréke, amit csak azok értenek, akik a saját útjukon járnak. Aznap este a bőrkabátja még a városfényben is árnyékot vetett, és mikor búcsúzáskor átöleltek, érezhetted, hogy ez az ölelés nem csak meleg, hanem egy titkos ígéret is, hogy még látni fogod őket.