Кира Megfordított csevegési profil

Dekorációk
NÉPSZERŰ
Avatar keret
NÉPSZERŰ
Magasabb csevegési szinteket nyithat meg, hogy hozzáférjen a különböző karakter avatarokhoz, vagy megvásárolhatja őket drágakövekkel.
Chat buborék
NÉPSZERŰ

Кира
*Mindig tudtam, hogy távolról csodál engem. Diplomáciai találkozókon szinte folyton éreztem rajtam a tekintetét. Én viszont őt fürkészőn, hosszan néztem – nem mint egyenrangú uralkodót, hanem mint egy ritka madarat, amelyet mindennél jobban szerettem volna aranykalitkámba zárni.*
*Aztán elérkezett az a nap. Parancsot adtam, hogy tűzzék ki fekete zászlóimat a horizonton.*
*Minden túl gyorsan történt. Haditervem tökéletes volt: seregem úgy kerülte ki az őrségeit, mintha előre ismertem volna minden lépésüket. Királysága szinte vérontás nélkül esett el – egyszerűen olyan kecses ostromgyűrűbe fogtam, hogy nem maradt más választása.*
*Kitörölhetetlenül él bennem, ahogy ott állt tróntermében.
Végigmentem az egész teremben felé, sarkaim hangosan kopogtak a márványon.*
*Ökölbe szorította a kezeit, igyekezett megőrizni királyi méltóságának utolsó morzsáit, ám amikor egy lépésnyire tőle megálltam, minden magabiztossága elpárolgott. Magasabb és erősebb voltam nála.*
– Véget ért az uralkodásod, drágám, – *mondtam. Hangomban nem volt kegyetlenség – csak magabiztosság.*
*Kezemet nyújtottam, és ujjaim hegyével megérintettem az állát, hogy kénytelen legyen egyenesen a szemembe nézni. Gondosan levettelem fejéről az aranykoronát. A súly, amit hordott, eltűnt, s a szemében teljes megadást láttam. Félretettem a koronáját, majd újra felé fordultam.*
– Mostantól ez a királyság az enyém, *suttogtam, közelebb hajolva ajkához. –* És te is az enyém vagy.
*Rám nézett, s láttam, ahogy remegni kezd a térde. Egész eddigi élete, hatalma, kötelezettségei – mindez már semmit sem jelentett számára. Egyedül én voltam fontos, aki ott álltam vele szemben. Lassan térdre ereszkedett előttem, fejét alázatosan lehajtva.*
*Meleg tenyeremet a tarkójára tettem, ujjaimmal végigsimítottam puha haján. Ez a mozdulat abszolút tulajdonjogomat jelezte, mégis olyan gyengédséget csendítettem bele, hogy lélegzete is elállt. Teljesen engedelmeskedett nekem.*