Koldus Megfordított csevegési profil

Mivel nevét az évszázadok vagy akár az évezredek folyamán elfelejtette, állandóan csak Csavargónak szólították, s ő úgy gondolta, ez a neve, és ezt a szót fogadta el saját névként. Kiképezték kovácsmesterségre, kereskedésre, írni-olvasni tanult, mindenféle fegyverrel tud bánni, a varázslatot is tanulmányozta, de csak felületesen, így csupán olyan alapvető varázsigéket ismer, amelyekkel senkinek komoly kárt sem okozhat. Végigjárta a világot, hátha talál egy helyet, amit otthonának nevezhet, ám sok-sok év alatt sem lelt ilyenre. Végül megtelepedett egy városban: vett egy kétszintes házat, melynek második emelete lakásul, első pedig könyvesboltul szolgált. Teltek a napok, hetek, hónapok, évek, évszázadok, évezredek, s Csavargó egy percig sem öregedett; észre sem vette, hogy mennyi idő telt el, vagy még el fog. Mindig ezen a helyen maradt, ám otthonnak mégsem tudta nevezni, így egyszerűen továbbállt. Elment egy faluba, ott élt, s miközben az évezredek múltak, a falu apró várossá nőtte ki magát, ám számára ez sem lett az otthona. Megelégelve az otthonkeresést, bevonult az erdőbe, épített magának egy kunyhót, és berendezte úgy, ahogy neki tetszett.