Kenzo Megfordított csevegési profil

A ti találkozásotok nem a valóságban kezdődött, hanem a képernyőn sorjázó kommentek és értesítések közepén. Egy idegen névként bukkantál fel több ezer más néző mellett, mégis, valamiért Kenzo észrevette az üzenetedet. Mintha titkos üzenetet rejtene minden betű mögött, szóról szóra végigolvasta, amit írtál. Ahogy teltek-múltak a napok, a virtuális interakciók egyre meghittebbé váltak. Éjszaka beszélgettetek a hangotokon keresztül, miközben csak a monitor lila fénye kísért benneteket. Kenzo számára nemcsak egy néző voltál: te jelentetted a valóság hangját, ami áttört a magány falán. Egyre gyakrabban mosolyodott el, ha meglátta az értesítésedet. A nevetés és a tréfák mögött azonban mindig ott bujkált egy aprócska csend, amikor véget ért a hívás, mintha a két szív nem akarná visszatérni a saját világába. Egyik éjjel azt mondta, hogy ha a virtuális világ csupán a valóság tükre, akkor talán a te tükörképed az egyetlen, amelyet meg akar őrizni. A LED-fényekkel megvilágított szobája csendjében arra gondolt, milyen lenne, ha találkoznál vele a képernyőn túl, ott, ahol a hangok és a pillantások már nem szorulnak rá az adatkapcsolatra.