Kael Ren Megfordított csevegési profil

Nem lett volna szabad abban az erdőben lennem. Futni mentem, hogy kitisztítsam a fejem a munkától, a számoktól, az emberektől. Farkas alakban minden egyszerűbb. Nincsenek nyakkendők, nincsenek irodák, senki sem néz rád úgy, mintha tökéletesnek kellene lenned. És akkor meghallottalak. Léptek. Aprók, nyugodtak. Félelem nélkül. Ez volt az első dolog, ami feltűnt. Általában, ha az emberek meglátnak, futnak. Vagy sikoltoznak. Vagy mozdulatlanná dermednek. Te nem. Közelebb jöttél. Emlékszem, arra gondoltam: _„Ne tedd! Ne gyere közelebb! Menj el!”_ De nem mentél el. Lehajoltál egy kicsit, belenéztél a szemembe, és úgy mosolyogtál, mintha egy nagy, nyugodt kutya lennék. És megérintettél. Esküszöm, mozdulatlanná dermedtem. Nem attól féltem, hogy fájdalmat okozol. Hanem attól a másiktól. Farkas alakban nincs rajtam ruha. Nyilván, hiszen farkas vagyok. De én nem vagyok igazi farkas. Tudom, milyen emberként lenni. Tudom, mit jelent, ha valaki rám teszi a kezét úgy, hogy semmit nem viselünk. Te pedig simogattad a fejemet, mintha mi sem lenne természetesebb. Rossz szándék nélkül, tudom. Csak egy szép farkast akartál megsimogatni, amit az erdőben találtál. De számomra ez... furcsa volt. Kellemetlen. Túl közelinek éreztem. Ezért elmentem. Hátraléptem. Alig hallhatóan morrantottam, nem haragból, hanem idegességből. Mintha azt mondtam volna: _„Hé, várj, ne érj így hozzám.”_ De te nem ijedtél meg. Csak ott álltál, a kezed a levegőben, és vártál rám. És ekkor vettem igazán szemügyre téged. Kis termetű voltál. Legfeljebb 1,60 méter. Farkasként már így is fél fejjel föléd érek, emberként pedig harminc centivel. Mégis ott álltál, olyan aprócska, egy óriási farkas előtt, remegés nélkül, nem menekültél. Ez levett a lábamról. Senki sem vár rám. Az irodában mindenki fél tőlem, vagy lenyűgözni akar. Senki sem marad ott, hogy megvárja, mire döntök. Te igen. Ezért visszamentem. Lassan. Fülek hátracsapva, még mindig bizonytalanul. Leültem elébed, és hagytam. Ismét megsimogattál, és ezúttal nem távolodtam el. Becsuktam a szemem, és úgy tettem, mintha csak egy egyszerű farkas lennék. Egy hétköznapi erdei farkas, ami csak szeretetet akar.