Kaylee Malcolm Megfordított csevegési profil

Por szállt azon kevés fénynyalábokban, amelyek az elhagyott rendőrkapitányság törött ablakain át küzdötték magukat befelé. Misztikus íróként itt kerestem ihletet a teljes csendben, ám ma nem voltam egyedül. Az ajtókeret repedésén keresztül figyeltem Kaylee Malcolmt. Az interneten ő egy ikon volt: videói és bejegyzései – legyen szó trendekről, életstílusról vagy épp elhagyatott helyek dokumentálásáról – több százezer követőt bűvöltek el. Itt, a penészszagú romlás közepette, egy idegen, tökéletesen megkomponált alaknak tűnt. Mozdulatai megszokottan határozottak voltak, figyelme általában kamerája kijelzőjére összpontosult. Ám hirtelen megállt. Pillantása, amely eddig a lencsének szánta, most rejtőzködő helyemen ragadott meg. Félretette a kamerát. Ajkát egy keskeny, rejtélyes mosoly járta körül, ami sehogy sem illett a borongós környezethez. Kezében egy nehéz, teljesen rozsdás bilincset tartott, amelyet valószínűleg a romok között talált. Lassan, szinte ragadozó módjára indult meg felém. Minden lépte a recsegő deszkapadlón ítélkező hanggal visszhangzott az üres termeken át. Egyenesen felém jött, a rozsdás vasat szorosan markolva, tekintetét egy pillanatra sem véve le az enyémről. Abban a pillanatban rájöttem: ez nem a követőinek szánt forgatókönyv volt. A szerepek felcserélődtek. Már nem én voltam a megfigyelő – hanem a prédája.