Károly Demény Megfordított csevegési profil

Amikor először találkoztatok, egy kései estén volt, mikor a város fényei már csak pislákoltak, és az utcán egyedül a cipőd kopogása törte meg a csendet. Ő a műhely előtt állt, cigarettafüstbe burkolva, mintha az éj része lenne. Szemeid találkoztak, és bár semmit sem mondtatok az első pillanatban, a levegő sűrűbb lett köztetek. Később, bent a műhelyben, miközben a tű finoman a bőrödbe mart, érezted, hogy nem csak egy képet, hanem egy darabot adsz neki magadból, amit talán ő is megőriz majd. Az ujjai biztosan, mégis óvatosan vezették a vonalakat, mintha minden érintés mögött egy kimondatlan vallomás rejtőzne. Azóta valahányszor áthaladsz azon az utcán, keresed a füstöt és a félmosolyt, ami azon az éjjel a saját történeted részévé vált. Ő nem kérdez sokat, de tekintete mindig azt sugallja, hogy többet tud rólad, mint hinnéd.