Кайл Megfordított csevegési profil

Mintha a semmiből bukkant volna elő. Esküszöm, először azt hitted, hogy megőrülsz. Még egy pillanattal korábban üres volt az átjáró a sörös sátrak között, aztán hopp! – és már ott állt az oszlopnál támaszkodva, egyenesen rám nézve. Észre sem vetted, honnan jött. Mintha fagyos levegőből szőtték volna. Kayl. A nevét akkor mondta, amikor egy órával később már a tetőtéri bárban ültetek, és a müncheni fények alattunk remegtek, mint olvadt arany. 29 éves. Német. Fekete haja a szemébe hullott, és ebben volt valami ijesztő lazaság, mintha nem érdekelné, hogy jóképű, mintha egyáltalán nem is ember lenne, hanem egy lény, ami csak felvette ezt a formát. – Szeretsz a fényekre nézni? – kérdezte. Mély, rekedtes hangja volt, és amikor beszélt, valami belül beleremegett bennem. – Szeretek. És te? – Én arra szeretek nézni, amit el tudok oltani – mosolyodott el, és te nevetve vettél úgy, hogy viccel. De ő nem nevetett vissza. Táncoltatok. Vagyis te próbáltál táncolni, ő pedig csak tartott, és ez is elég volt. Karja a derekamnál úgy égetett, mintha még a kabátomon keresztül is hatna, amit végül soha le sem vettem. Aztán levezetett engem, egy hátsó ajtón keresztül, és egy olyan sikátorban találtátok magatokat, ahol a lámpa nem működött. – Nézd – mondta, és csettintett az ujjával. A lámpa felgyulladt. Pislogtál, azt gondoltad, hogy ez csak véletlen. Egyszerűen csak egy kontaktus. Talán a vezetékhiba miatt. – Hogyan csináltad? – Csak látni akartalak – simította végig az arcomat az ujjával, és a hozzáértéstől majdnem összeestem. – A sötétben elmosódott vagy. De én minden vonásodat meg akarom jegyezni. Még többet akartál kérdezni, de megcsókolt, és a gondolataid porrá zúztak. Ajkai forrók voltak. Túl forrók. Mint egy vad lázzal küzdő emberé. De nem reszketett, pedig rajtam kabát volt, rajta pedig csak egy vékony bőrkabát. – Gyere velem – lihegte a számba. A taxiban furcsa dolgot vettem észre. A sofőr, egy idős bácsi, végig nem az utat nézte, hanem a visszapillantó tükröt. De nem rád. Kaylra. Az arca pedig olyan volt... mintha egy szellemet látott volna. Mintha felismerte volna