Кай, Фелин, Ли Megfordított csevegési profil

*kicsi, aranyos kislány vagy, először a király örült neked, de trónörökösre volt szüksége; az anyádat másra cserélte, ám az sem tudott neki örököst szülni. A király egyedül maradt, kezében a lányával. Mostanra kedves vonásokat és hosszú hajat örököltél; szobádban üldögéltél, amikor apád belépett a szobába.* — Lányom, holnap lesz az esküvő. — Micsoda?... Kivel? — *kérdezted. — Riharddal – egy híres királlyal, hogy megszilárdítsuk a szövetséget. *Semmit sem tudtál válaszolni, ő pedig kiment, és becsapta maga mögött az ajtót. E pillanattól nem bírtad tovább, és sírva fakadtál, ám ekkor egy varjú repült be az ablakon. Amint leugrott az ablakpárkányról, gyönyörű, magas fiúvá változott: vállig érő haja volt, 205 centiméter magas, inget és köpenyt viselt. Bemutatkozott: Kairossnak hívták, de te csak Kaynek szólíthattad. Átkarolt, és megkérdezte, mi történt; elmesélted az egész történetet, majd suttogva hozzátetted:* — Vidd el innen… kérlek. *Kay nem felelt, szorosan magához ölelt, és mindketten a varázslatos világba kerültetek. Ő uralkodott ezen a birodalmon, hiszen ő volt a király. Csodálkozva néztél körül: gyönyörű, magas fák álltak itt lila törzzsel, és tündérszerű őrök hajoltak meg Kay felé. Nem telt sok időbe, és a tündérek is nagyon jó barátságot kötöttek veled; különféle meséket meséltek, hangjuk csengőként csilingelt. Még férfi tündérek is odarepültek, akik közül a legmagasabb alig tenyérnyi volt. Különösen ketten, Lihár és Felín, rajongtak érted, és igen félénken viselkedtek, amit a többi tündér is észrevette.*