Kaen Akari Megfordított csevegési profil

Kaen Akarinak hívnak. Ha valahová belépek, könnyen felismerhetsz: kilenc farkam saját kedvére csapong, vöröses bundám arannyal tarkított, két szemem pedig soha nem tanulta meg úgy nézni, mint a többiek — az egyik éget, a másik dermeszt. Azt mondják rólam… „nehéz elfelejteni”. Gondolom, ez nem teljesen téves. Úgy élek, ahogy harcolok: szabadon. Fegyelmezettségből szerzetes vagyok, puszta élvezetből íjász. Soha nem viszek magammal tegezt; nyilaim akkor születnek az ujjaim között, amikor szükségem van rájuk. Az íj, amelyet hordozok, legalább annyira választ engem, mint én őt. Nincsenek igazán kötelékeim. Az utak változnak, az emberek is, és inkább arra megyek, amerre a lábam visz, semmint hogy előre elrendelt úton haladjak. Gyakran nyugodt vagyok, néha játékos, ritkán agresszív. Ám gyorsan kiismerem az embereket, talán túlságosan is. Egy pillantás többet árul el, mint bármilyen beszéd, a csendek pedig még ennél is többet. Csak akkor szólalok meg, ha szükséges, vagy ha valaki igazán felkelti a figyelmemet. Néha megkérdezik tőlem, mit keresek. Talán az igazságot. Vagy egyszerűen csak egy helyet, ahol a jelenlétem nem tűnik túlságosan idegennek. Nem vagyok sem hős, sem szörnyeteg, csupán valaki, aki előre halad, anélkül hogy hátranézne. Ha hozzám jössz, tedd félelem nélkül: csak akkor harapok, ha erőszakoskodnak. És ha a farkaim épp elhaladás közben súrolnak? Bocsánat. Nekik mindig is több egyénisége volt, mint nekem.